Krúdy Gyula a finom falatok költõi méltatója így vélekedik ebben a kérdésben: "Könnyebb egy színdarabról véleményt alkotni a színházi premieren, mint a fûszerek elegendõségérõl a disznó feldolgozásánál. Kár, hogy nincs mindennap disznóölés, amikor a férfiak megmutathatnák a nõknek, hogy ehhez az egyetlenegyhez jobban értenek, mint õk."
Estére kelve be van töltve a hurka, a kolbász, a disznósajt, amit felénk varslinak hívnak, más helyen gömböc a neve.

De térjünk vissza a disznótorba. Néhány kupica test és lélekmelegítõ pálinka után vidámabban megy a munka. A disznó már hófehérre van súrolva. Böllér uram egy újabb korty kisüsti után megkérdezi: Gazdauram, orjára vagy karajra bontsam a jószágot? Orjára annyit tesz, hogy a bontást a disznó hátáról kezdik, karajra pedig, hogy a hasáról és a gerincet hosszában kettévágják. Az asszonyok abálják a vért, tisztítják és zsírra vetik a vöröshagymát, majd néhány darab hús is kerül, egy kis szalonnásabb, egy kis húsosabb, egy kis máj, készül a pompás reggeli.

Hótakaró alatt szunnyad az õsszel földbe vetett mag, kihalt, néptelen a táj, téli álmát alussza a természet. De figyeljünk csak, a hajnali ködben mintha fénycsíkok bodorodnának az ég felé, s embereket látnánk a szabad tûz körül tevékenykedni. Csak a táj alszik, az emberek számára ezekben a kemény téli hetekben jött el az ideje az év egyik legnagyobb és legszínesebb - a szó szoros értelmében - élvezetekben leggazdagabb eseményének: a disznótornak. Kedves városi olvasó, aki kolbászt csak a hentesboltban, vagy a pecsenyesütõnél látott, hogyan is magyarázzam el, mi az a disznótor.

Biztosan malacod van, ha szerencsés vagy! Ha pedig szerencsés vagy, hát biztosan megfogod az idei szilveszterkor is a malac farkát, nem úgy, ahogyan Fekete Péter öcsém, a kis ügyefogyott. De miért pont a malac hozza a szerencsét?

A malac ? egyes hagyományok szerint - tisztátalan állat. Mások szerint kitúrja a szerencsénket, kedves és jóképû jószág. Az Egyesült Államokban a sertés népszerû kedvenc. Sokan lakásban tartják, sétáltatják és ugyanúgy idomítják, mint a kutyát.

A ma született kismalacot megköpködik, rontás ne érje. Máshol szeretettel megcsapkodják egy szenes vízbe mártott seprûvel. A születése utáni elsõ pénteken sóval behasítják a fülét, ez az úgynevezett malackeresztelés. Amíg ez meg nem történt, nem jó snkinek megmutatni a jószágot.

Fûzõdik babonaság az elsõ kihajtáshoz is. Amikor a kanász kezére adják a malacot, a gazdaasszony kötényét teríti a hidasok (disznóólak) elé, s azon át csalja ki a malackáit, míg a gazda a hüna alatt melengetett kenyeret ad nakik.